Nagy köszönet és gratuláció illeti a szervezőket, mert csodálatos műsort állítottak össze a fesztivál pénteki napjára. Az igényes magyar rockzenét kedvelőket csábították és vonzották a Rézangyal arénába, azokat, akiknek a zene mellett a dalok szövegei, mondanivalói is fontosak, értéket képviselnek.

Este 7 órakor a Deák Bill Blues Band indította a fergeteges estét.

Bill kapitány, a blues magyarországi királya színpadra lépésétől kezdve uralkodott érzelmeinken, de azt is éreztük, hogy itt és most mi vagyunk a legfontosabbak számára. Legsikeresebb, legjobb, régi és új dalait adta elő, a tőle megszokott szenvedéllyel és átéléssel. Mi, a rajongók pedig roppant hálásak voltunk, énekeltünk, tapsoltunk és éltettük királyunkat. A Rossz vér, a Kőbánya-blues, a Hosszú lábú asszony, a Kéne egy üveg vörösbor vagy a Hatvan csapás című elmaradhatatlan dalok mellett az István a király c. rockopera két dalát is elénekelte nekünk Torda táltos szerepében. (A Szörényi-Bródy páros 70 éves születésnapja alkalmából ismét Budapesten, a Királydombon lesz látható a legendás rockopera, majd országos turnéra indul az előadás) Hihetetlen gyorsan eltelt az idő - jó társaságban ugye repül -  és már a Zöld, a bíbor és a fekete című dalt énekelve emlékeztünk, a mai este folyamán nem utoljára

A koncert közben megtelt a hatalmas sátor, ahol egy blues-legenda adott nagy sikerű koncertet, bizonyítva egy régi mondását: „A blues egy életforma, egy életérzés - magával ragad, és nem ereszt.”

Egy ’átszerelésnyi’ időnk volt, hogy elintézzük folyó ügyeinket, mert hamarosan folytatódott a nyáresti varázslat. Sikerült ismét az első sorban helyet szerezni és onnan élvezni kedvenc zenekarom, a Lord produkcióját!

Idősebbek és fiatalabbak is kíváncsiak voltak a zenekarra, mellettem egy 7 év körüli kislány várta izgatottan, csillogó szemekkel az előadást a szüleivel. Nagy örömömre egy régi-régi dal is bekerült a repertoárba, a Vásott farmer című. Számításaim szerint közel húsz (!) nótát játszottak el a fiúk, a tőlük megszokott profizmussal,  jókedvvel és fergeteges hangulatot teremtettek a csordultig telt arénában. Elképesztő, mekkora energia van a csapatban, pedig halkan jegyzem meg, hogy már hárman is elmúltak 60 évesek. Láthatóan élvezik, szeretik, amit csinálnak, tökéletesen kiszolgálják a közönséget. Azt a közönséget, akit megérint a zene, a dallam- és a szövegvilág is. Maradandó élmény minden Lord koncert!

„Fáradt a testem-lelkem, vadságom fojtogat,
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.”

A következő zenekar fellépésére kissé változott a közönség összetétele, ami érthető is, hiszen fesztiválon vagyunk, meleg van, inni kell. Picit zordabb külsejű sörivók és magányos angyalra hajazó hölgyek álltak a színpad előtt. Igen, az idén négy főre redukálódott Ossian zenekar csapott a húrok közé. Ők is egy Best of műsorral készültek, a közel 30 éves pályafutásuk alatt született dalokból bőven lehetett válogatni, de biztosan maradt ki egy-egy kedvenc, de az acélszívek most is megdobbantak! Ízelítőt kaptunk az idén megjelent Lélekerő albumból is.

Az este záró zenekara a debreceni P.Box volt. Mivel már elmúlt éjfél, lényegesen kevesebben voltak a sátorban - a többi színpadon is pörgött a fesztivál ezerrel. Koriékon semmi sem múlt, apait-anyait beleadtak és az első ütemektől kezdve együtt élt velük a közönség. Mesterien keverték a régi és az újkori dalokat, ütős kis koncert kerekedett. A májusban megjelent Mindenekfelett! című albumról is több számot bemutattak, érdemes beszerezni a teljes anyagot! Ők is eljátszották a Zöld, a bíbor és a fekete című rock-himnuszt, amely most egy tragikusan elhunyt futballszurkoló emlékére is szólt. A Pandora’s Box zenekar ma este is bizonyította hitvallását: A zene mindenekfelett!

A tartalmas este után fáradtan, de testileg-lelkileg feltöltődve indultunk haza. Óriási ötlet volt éjszakai buszjáratokat indítani a fesztivál ideje alatt, amit a teljes kihasználtság is bizonyított. Bravó!

Reméljük jövőre is hasonló koncert-élményekben lesz részünk, mert ebből soha nem elég!

Köszönet a nagyszerű képekért Fodor Sanyinak!

Szóljon a rock!