Rockünnep és életmű koncert az Arénában!

Na, ez a Mánia!

Aki ott volt a Vikidál 70 – Zeffer 60 – Mobilmánia 10  elnevezésű életmű-koncerten, az egy felejthetetlen élménnyel és egy darabka rocktörténelemmel gazdagodott.

Január 6-án közel 10 ezer ember jött el ünnepelni az ország legnagyobb fedett sportcsarnokába, mert ezen az estén ünnep volt. Nem (csak) a kerek évfordulók okán - hanem a fellépő művészek, az általuk előadott dalok, a szervezők, közreműködők és persze a közönség, így együtt tették azzá: a ROCK ünnepévé!

Az első részben Vikidál Gyula zenei pályafutását követhettük végig a dalokon keresztül. Először a Dinamit-korszak legsikeresebb opuszait adta elő az ünnepelt, pl. a Tinédzser dal-t hallani az eredeti előadótól élőben, megfizethetetlen (minden másra ott a Mastercard)! Ezen a zenei időutazáson Jankai Béla billentyűs hangszereken kísérte el „főhősünket” , valamint három olyan tehetséges fiatal muzsikus, akik ezen dalok születésekor még nem is éltek. Gitáron Czifra Miklós, basszusgitáron Jankai Sebastian, dobokon Jankai Valentin.

Ettől is szép ez a rockzene, a dalok időtállóak, a mondanivalók örök érvényűek. Az Igazság c. dal előadásában a színpadon helyet foglaló szimfonikus zenekar is részt vett, amely így egy emelkedett, ünnepi hangzást kapott. Ezek után Vikidál Gyula egy másik zenei oldalát mutatta meg, musical szerepeit idézte fel, melyben Nagy Anikó (Miklós Tibor felesége) és Zöld Csaba voltak a társai. Szólólemezein szereplő dalokból is szemezgetett, a Keresztúton állok c. dalban a Gemler együttes gitárosa, Szabó László „Morci” pengetett. Ismét egy felejthetetlen és legendás korszak megidézése következett, a P.Box évek, olyan dalokkal, mint a Vágtass velem és a Soha nem elég! A múltidézés az MHV formáció dalaival folytatódott, Menyhárt János a nézőtéren foglalt helyet, de Homonyik Sándor a színpadon volt és nagyszerűen énekelt!

A koncert első részének zárásaként az István a király c. rockoperából Koppány dalát hallhattuk, melyben a nézőtéren ezrek mutattak az ég felé és énekelték Vikidállal együtt: „Szállj fel a csillagokba, szél könnyű szárnyán szállj! Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár!” Vikidál Gyula több mint ötven éve van a színpadon, jellegzetes hangja felismerhető és erőt sugárzó, a dalokat alázattal, szenvedéllyel adja elő mely dinamikus mozgásával párosul. Ő a magyar rocktörténelem kitörölhetetlen része!

Mindent köszönünk, Gyula!

20 perc szünet következett, lehetett frissíteni, könnyíteni és rádöbbenni, hogy milyen gyorsan eltelt másfél óra.

A második részben Zeffer András zenei pályafutását tekinthettük át, természetesen a Mobilmánia zenekar főszereplésével. Az általam legjobb lemezüknek tartott album két dalával indítottak: Nem vagyok szikla, Fénypokol. A színpad mögötti kivetítőkön nagyszerű animációk kísérték a felcsendülő dalokat. A P.Mobil-érából való Rocktóber c. szám után jött el a Tunyogi Rock Band ideje. Závodi Janó érkezett a színpadra, Donászy Tibi maradt a dobok mögött, Kékesi Bajnok László nyomta a basszust és Zeffer a billentyűk mögött. Micsoda csapat! A kivetítőn pedig Tunyogi Péter, egy régi koncertfelvételen. Menj tovább! – énekelte, a zenekar pedig a színpadon élőben kísérte. Még két nagyszerű TRB dalt így adtak elő, melyet a rajongók együtt énekeltek Tunyóval:  A tegnap itt hagyott, Szabad vér. Végignézve a közönségen különböző érzéseket lehetett felfedezni az arcokon: ámulatot, örömöt, meghatódást, könnyezést, borzongást, őrjöngést, de az biztos, hogy mindenkit megérintett az előadás! A RockBand-dalokra ismét egy nagyszerű gitáros érkezett a többiekhez, Lukács Peta személyében, aki - ha jól láttam – héthúros hangszeren játszott!

Ezekben a dalokban már Zeffer András csillogtatta énektudását. Egy szerelem 200 éve, Születtem, szerettem. A legendás Főnix éjszakája c. dalra Vikidál Gyula is visszatért a színpadra. Ezen a nagyszabású koncerten ismét egy különlegesség következett, a Honfoglalás c. rock-szvit I. és V. tétele, szimfonikusokkal! Felemelő és ünnepi volt.

A nemzeti érzelmek fokozásaként, Homonyik Sándor tért vissza és Vikidállal elénekelték a Szegény Magyarország c. dalt. Ezután a Mobilmánia zenekar vette be a színpadot: Nusser Ernő és Kispál Balázs gitározott, Donászy dobolt, Zeffer billentyűzött, Bajnok basszusgitározott, Gamsz Árpi énekelt. Természetesen a nemrég megjelent Vándorvér albumról is hallhattunk dalokat: Megvagyunk még, Szárnyad voltam, Egy sose hallott dalban. Vendég érkezett a színpadra, ezúttal nem egy zenész, hanem a Szövegíró. Igen, az általam (is) tisztelt és nagyra tartott Horváth Attila! Rövid mondandójában kifejtette, hogy ezen a koncerten mindenki fiatalodott 10-20-30 évet, végigtombolta az estét, tehát a rockzene az, ami fiatalon tart!

Innentől kezdve a Mobilmánia még magasabb fordulatra kapcsolt és Vikidál Gyulával megerősítve nyomták, ami a csövön kifért! A legnépszerűbb, legismertebb dalokkal zárult a koncert, melyek nem maradhatnának ki egy klubkoncert repertoárjából sem: Miskolc, Az ördög itt belebukott, A zöld, a bíbor és a fekete, Ez a mánia, Kétforintos dal, Utolsó cigaretta.

Nem tudom, hány ember dolgozott hónapok óta azon, hogy ez a koncert így és itt létrejöjjön, de elismerésem és köszönetem nekik! Az eredmény nagyszerű lett, érdemes volt időt és energiát belefektetni! Információim szerint DVD is készül majd az előadásról, amelyet jó szívvel ajánlok minden rockrajongó számára!

Külön köszönet Zeffer Andrásnak, Csillának és a Mobilmánia zenekarnak!

Szóljon a Rock!