40 éves szerzői jubileumát ünnepelte Vörös István 2018. március 3-án zenekarával, zenész barátaival és a közönséggel. Azzal a közönséggel, akik már négy évtizede szeretik őt, a sokakat megérintő szövegvilágért, az énekelhető dalokért és a fergeteges hangulatért.

Az est mottója az volt "Hozzuk le a földre az álmokat, legyünk egy kicsit ma boldogabbak ".

Ez tökéletesen megvalósult, melyet az ünnepeltnek köszönhettünk.

Vörös Pisti hihetetlen energiával rendelkezik, ahogyan egyre jobban beleéli magát a zenébe, a közönséggel való kapcsolatába, úgy kezd szárnyalni, kinyílni, mintha ő saját magának is hatalmas bulit csapna, szinte önkívületben táncol, énekel, hol csukott szemmel, hol a közönséggel együtt, de őrült tempóját nézve csakis egy lehet a mondanivalója: „Add ki magadból a feszültséget!”

Pörgős, jól ismert dalokkal indította a bulit: Kőhegyek, Akaratos tündér, Kutya világ, Minden viharon át. Természetesen a zenekar tagjai is kivették részüket a hangulat fokozásából, a precíz dobos, Horváth Róbert, a közönség kedvenc basszeros Szitás Zoltán, a rendkívül szerény, de rettentő szimpatikus billentyűs Tót Attila és a fiatal, nagyon tehetséges Usztics Peti. Számomra kuriózumként hatott a Nyúldomb blues c.dal, örültem, hogy belekerült a repertoárba. Aztán sorban jöttek a - Vörös Istvánra jellemző – különböző élethelyzetekről szóló dalok: Magányos utazó, Együtt is egyedül vagyunk, Kié ez az ország? Szállj el szabadon. A semmi se kötelező c. dalra igen komolyan megerősödött a gitárhangzás, Fischer Laci /Korál/ és Szigeti Feri /Karthago/ is a színpadra lépett.

Minden gitáros megmutatta hangszerén virtuozitását, jó kis gitárpárbaj alakult ki. Majsai Gábor is tiszteletét tette a mai estén, ő a Vadabbik énem c. nótában énekelt. Z.Kiss Zalán /Pokolgép/ viszont váratlan vendégként jelent meg és közreműködött akusztikus gitárjával a Dal még most is a régi c. nótában. Különleges színfoltja volt a koncertnek a Krulik vonósnégyes, akik kétszer két dalban is megszólaltatták gyönyörű hangszereiket.

Apropó hangszerek! Megcsodálhattuk Vörös Pisti legelső gitárját a színpadon, igaz, hogy már csak egy húrja volt.  Pisti és rajongói kapcsolata legendásan jó, ma este olyan történt, ami csak nagyobb fesztiválokon fordul elő, főhősünk lement a nézők közé, akik a vállukon, hátukon tartva juttatták vissza kedvencüket a színpadra! Őrületes látvány volt!

A háromórás (!) koncert maximálisan elérte célját, egy kis nosztalgiával fűszerezett örömzenélés és örömünnep volt, ahol mindenki kitűnően szórakozott.

Az est apropóját szolgáltató dallal - amelyet 1978-ban, negyven éve írt Vörös Pisti – a Nyári éjszakákkal zárult a zenei része a napnak, de a backstage-ben folytatódott a buli, tortaevéssel, dedikálással, kötetlen beszélgetéssel.

Köszönet a Vörös István Produkciónak és minden fellépőnek a nagyszerű élményért!